Ezek méretarányos műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készletek – hacsak másképp nem jelezzük – nem tartalmaznak festékeket és ragasztókat.
Leírás
A Spitfire tömeggyártása 1936-ban kezdődött, és 1948-ig több mint 20 000 darab készült belőle. A Királyi Légierő (RAF) fő vadászgépének számos változata közül az Mk.V sorozat volt a legszélesebb körben gyártott, több mint 6500 példányt állítottak szolgálatba. 1941 elejére a legtöbb vadászszázadot Spitfire Mk.I-gyel szerelték fel. A pilóták javaslatai alapján folyamatosan törekedtek a teljesítmény javítására az ellenfelekkel szemben. A fő fejlesztés az erősebb Merlin 45-ös típusú motor beépítése volt, a négy 7,7 mm-es géppuskával és két 20 mm-es gépágyúval felszerelt változat pedig az “Mk.Vb” nevet kapta. Néhány Mk.Vb típusú gép lekerekített szárnyvégeket kapott a jobb kis magasságú manőverezhetőség érdekében. 1942-ben a Spitfire-re sürgősen szükség volt a tengerentúli hadműveletekben is. Az egyik legismertebb változat az észak-afrikai bevetésre felkészített, “TROP.” (trópusi) jelzésű Spitfire volt. A motor homok elleni védelme érdekében egy Vokes légszűrőt erősítettek a karburátor beömlőnyílására. Bár a szűrő hatékony volt, nagy tömege csökkentette a repülőgép sebességét. A problémát az Abukírban állomásozó 103. karbantartó egység oldotta meg, amely egy kisebb, áramvonalasabb, de ugyanolyan hatékony egységet tervezett. A Spitfire gyártása során számos kisebb-nagyobb változáson ment keresztül, és a háború minden frontján kiválóan szolgált.
