Ezek méretarányos műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készletek festékeket és ragasztókat nem tartalmaznak, hacsak másképp nincs feltüntetve.
Leírás
A fából készült De Havilland “Mosquito” tervezésekor a “vadászgépeket lerázó nagysebességű bombázó” koncepciója volt a fő szempont. A Mosquito tervei 1939-re öltöttek testet. A De Havilland korábban már szerzett tapasztalatot a fából készült “DH88 Comet” gyártásával, ezért nagy figyelmet fordítottak arra, hogy a fa szárnyak felülete sima legyen, és alumíniumot takarítsanak meg. Két Rolls Royce Merlin motort választottak erőforrásként, a törzs anyagaként pedig fát használtak. Csak a motor környéke és a futómű tartalmazott fém alkatrészeket. Kezdetben a Légügyi Minisztérium passzívan állt a Mosquitohoz, mivel fából készült és nem volt géppuskája. Azonban a Mosquito első repülésekor 630 km/h-s végsebességet ért el, miközben a “Spitfire” akkoriban 580 km/h-ra volt képes. Ezért hirtelen rengeteg “Mosquito” iránti igény mutatkozott. A típus számos változata után megjelent a Night-Fighter Mk. II, amely az orrészben 7,7 mm-es géppuskákkal és A.I.Mk.IV radarral volt felszerelve. Ez a Mosquito kiválóan teljesített repülőterek támadásában és a bombázók elfogásában. A Fighting Bomber Mk. VI változatot, amely négy 225 kg-os bombával és nyolc rakétával volt felszerelve, 1943 márciusában állították hadrendbe. Ez a típus komoly pusztítást végzett a szárazföldi erők, csatahajók és tengeralattjárók körében. Emellett aktívan támadta a burmai frontvonal vasútvonalait és hídjait, súlyos csapást mérve a japán hadseregre. A Mosquito faszerkezete ellenállónak bizonyult a találatokkal szemben, ezért különleges küldetésekre kijelölt pilóták körében is nagy megbecsülésnek örvendett.
