Ezek méretarányos műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készletek – hacsak másképp nem jelezzük – nem tartalmaznak festékeket és ragasztókat.
Leírás
Az FW190 sorozat fejlesztése 1937 őszén kezdődött a Birodalmi Légügyi Minisztérium (Reichsluftfahrtministerium) szerződése alapján, amely egy olyan együléses vadászgépet írt elő, amely kiegészíti a Messerschmitt Bf109-est. Kurt Tank, a Focke-Wulf repülőgépgyár műszaki igazgatója két javaslatot nyújtott be. Az akkori új, BMW 801-es léghűtéses csillagmotorral felszerelt változatot választották. Ez a strapabíró és erős motor egy robusztus sárkányszerkezetbe került, amely kiváló kezelhetőséget, kiegyensúlyozott irányíthatóságot és gyors gyorsulást biztosított. 1941-ben állt szolgálatba, a Bf 109 mellett repülve, és hamarosan átvette a légi fölényt a La Manche csatorna felett. A Luftwaffe egyik fő vadászgépeként szinte minden tekintetben felülmúlta az akkori Spitfire Mk.V-ösöket, és ezt az előnyt egészen a Spitfire IX megjelenéséig, 1942 júliusáig megőrizte. Az Fw190 vadászgép folyamatos fejlesztéseken ment keresztül. Az A-3 változat a továbbfejlesztett, 1700 lóerős BMW 801Dg motort használta. A fegyverzetet négyről hatra növelték: két gyorstüzelő MG151-es volt a szárnytövekben, két MG FF a futóműveken kívül, és két MG 17-es géppuska a törzsre szerelve. A II. világháború során sok Luftwaffe század engedélyezte a személyes pilótajelzések és egyedi századjelvények használatát, valamint az eredeti festési sémák kiegészítését az alsó burkolaton, a szárnyvégeken és az oldalkormányon.
