Ezek méretarányos műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készletek festékeket és ragasztókat nem tartalmaznak, hacsak másképp nincs feltüntetve.
Leírás
A második világháború első felében a Messerschmitt Bf109 E volt a német légierő fő vadászgépe. Az E-4 egy 1100 lóerős Daimler Benz DB 601Aa motort kapott, és két 7,92 mm-es géppuskával volt felfegyverezve az orr-részben, valamint egy-egy 20 mm-es gépágyúval a szárnyakban. Néhány repülőgépnél golyóálló üveget használtak a kabintető elejének megerősítésére. Ezenkívül egy 20 mm-es gépágyút, amely a légcsavaron keresztül futott volna, szintén be akartak szerelni, de ez sikertelen volt. Kiváló gyorsulási és zuhanási képességeivel az E-típusú gépek felülmúlták a RAF Hawker Hurricane-jeit, és az angliai csatában egyenrangúak voltak a Spitfire vadászgépekkel. Azonban az 560 km-es hatótávolság miatt az E-4 gépek mindössze tizenöt percnyi harcra voltak képesek az angol égbolt felett. Így a bombázók nem kaptak megfelelő támogatást és súlyos károkat szenvedtek. Ennek eredményeként a Luftwaffe stratégiája, hogy bombázással kényszerítse megadásra Angliát, kudarccal végződött. Ennek a hátránynak a kezelésére az E-4 gépeket további 300 literes üzemanyagtartállyal szerelték fel. Ezeket a továbbfejlesztett, E-7 névre keresztelt vadászgépeket 1940 végén vetették be először. Az angliai csata után az E-4/7 gépeket Észak-Afrika frontvonalaira küldték. Ahogy a Bf109 F-típusú vadászgép gyártása előrehaladt, az E-4/7-est kivonták az első vonalból. Néhány veterán pilóta azonban 1942 nyaráig főként földi támogató feladatokra továbbra is használta az E-4/7-est.
