Ezek méretarányos műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készlet nem tartalmaz festékeket és ragasztókat, hacsak nincs másképp feltüntetve.
Leírás
1993. szeptember 26-án egy fiatal és ambiciózus motorversenyző, Tetsuya Harada éppen az utolsó simításokat végezte gépén a Jarama versenypályán, közvetlenül a szezon utolsó futama előtt. Ezzel ő lett az első japán világbajnok 1977 óta.
Legközelebbi riválisa, Loris Capirossi pontelőnnyel érkezett az utolsó versenyre, de balszerencse kísérte a 250 köbcentis GP2 címért folytatott dinamikus csatában. Bár ez volt Harada bemutatkozó szezonja a gyorsasági világbajnokságon, az elmúlt néhány évben szorosan együttműködött a Yamahával a TZM versenymotor tökéletesítésén, amivel 1992-ben megnyerte az All Japan Championship címet. Az 1993-as Yamaha TZ250M egy 249 köbcentis, folyadékhűtéses, V-kéthengeres motort használt, amely 94 lóerő leadására volt képes. A forgattyúsházi membránszelep-vezérlés egy elektronikusan vezérelt kipufogószelep-rendszerrel egészült ki. A rendkívül kifinomult hatfokozatú sebességváltó elektronikus megszakító rendszert használt, amely kiküszöbölte a kuplungolást és minimalizálta a versenyzés közbeni terhelést.
Ez a lenyűgöző erőforrás a Yamaha kivételesen merev, dobozos profilú alumínium vázára volt szerelve, amely lehetővé tette a villaszög állítását. A hátsó felfüggesztés szintén dobozos profilú alumíniumból készült, hogy ellenálljon a hatalmas erőnek és tapadásnak. A motor Marchesini magnézium öntvény kerekeken gurult, Dunlop radiál gumiabroncsokkal. A kiváló fékerőt az első Brembo és hátsó Nissin fékrendszerek biztosították.
A modellről
A Ducati híres L-Twin motorjának karcsú formája pontosan reprodukálva lett, és a különálló alkatrészek, mint például a száraz kuplung, nagyobb realizmust kölcsönöznek a modellnek.
A motor és a burkolati elemek a készletben található fém csavarokkal rögzíthetők a vázhoz.
Az első és hátsó slick versenyabroncsok tömör szintetikus gumiból készültek.
Versenyállvány is tartozék.
