Ezek műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készlet nem tartalmaz festékeket és ragasztókat, hacsak másképp nem jelezzük.
A csaták kimenetelét meghatározó számos tényező közül az egyik nem azonnal nyilvánvaló, de kulcsfontosságú: az élelmezés harci körülmények között.
A katonák számára biztosított minőségi meleg étel nagy jelentőséggel bír, és néha jobban befolyásolja az egységek harcképességét, mint a modern fegyverek vagy felszerelések.
Ezt figyelembe véve a Wehrmacht nagy figyelmet fordított a katonák élelmezésére a háború alatt.
Harci körülmények között vagy menetelés közben különféle típusú, kerekeken guruló tábori konyhákat használtak: nagy konyhákat 125-225 főre, és kisebbeket 60-125 katonára.
Ezeket a konyhákat járművek által vontatott utánfutókon vagy lóvontatású kocsikon szállították. Gyakran különböző teherautók platóján is felállították őket.
Ezek a konyhák, amelyeket a katonák humorosan ‘Gulaschkanone’-nak (gulyáságyú) neveztek, lehetővé tették a különféle ételek elkészítését.
A nagy üstöt, amely szigetelőréteggel (általában glicerinnel) rendelkezett, a főételekhez használták, a konyhák későbbi változatai pedig már külön üstöt is tartalmaztak a sütéshez.
Az ételeket közvetlenül a katonák étkészletébe osztották ki, vagy nagy termoszokba töltötték a konyhától távolabb lévő egységekhez történő szállításhoz.
A napi fejadag fő részét általában ebédkor szolgálták fel, ami tartalmazhatott például húslevest, egy adag krumplit bőséges hússal és zöldségekkel.
Gyakori gyakorlat volt az élelmiszer rekvirálása a helyi lakosságtól, hogy az előírt normákon felül javítsák a katonák fejadagját.
A csaták kimenetelét meghatározó számos tényező közül az egyik nem azonnal nyilvánvaló, de kulcsfontosságú: az élelmezés harci körülmények között.
A katonák számára biztosított minőségi meleg étel nagy jelentőséggel bír, és néha jobban befolyásolja az egységek harcképességét, mint a modern fegyverek vagy felszerelések.
Ezt figyelembe véve a Wehrmacht nagy figyelmet fordított a katonák élelmezésére a háború alatt.
Harci körülmények között vagy menetelés közben különféle típusú, kerekeken guruló tábori konyhákat használtak: nagy konyhákat 125-225 főre, és kisebbeket 60-125 katonára.
Ezeket a konyhákat járművek által vontatott utánfutókon vagy lóvontatású kocsikon szállították. Gyakran különböző teherautók platóján is felállították őket.
Ezek a konyhák, amelyeket a katonák humorosan ‘Gulaschkanone’-nak (gulyáságyú) neveztek, lehetővé tették a különféle ételek elkészítését.
A nagy üstöt, amely szigetelőréteggel (általában glicerinnel) rendelkezett, a főételekhez használták, a konyhák későbbi változatai pedig már külön üstöt is tartalmaztak a sütéshez.
Az ételeket közvetlenül a katonák étkészletébe osztották ki, vagy nagy termoszokba töltötték a konyhától távolabb lévő egységekhez történő szállításhoz.
A napi fejadag fő részét általában ebédkor szolgálták fel, ami tartalmazhatott például húslevest, egy adag krumplit bőséges hússal és zöldségekkel.
Gyakori gyakorlat volt az élelmiszer rekvirálása a helyi lakosságtól, hogy az előírt normákon felül javítsák a katonák fejadagját.
