A Tornado az Olaszország, Németország és az Egyesült Királyság közötti együttműködési projekt eredményeként jött létre, egy nagy teljesítményű, többcélú harci repülőgép kifejlesztése érdekében. Az elsődleges követelmény egy olyan modern, „csúcstechnológiás” repülőgép létrehozása volt, amely képes alacsony magasságú behatoló csapásmérő küldetések végrehajtására. Ezt az igényt egy kétmotoros, változtatható szárnygeometriájú harci repülőgép kifejlesztésével elégítették ki. A Tornado IDS (Interdictor / Strike) volt az első verzió, amelyet a Brit Királyi Légierő GR.1 Tornado IDS néven állított szolgálatba. Ez a típus ideális volt támadó feladatokra, és a fejlesztő országok – az olasz Aeronautica Militare, a német Luftwaffe és a brit RAF – repülőszázadai is ezt használták kezdetben. A Tornado ECR (Electronic Combat / Reconnaissance) változatot Olaszország és Németország fejlesztette ki, és kifejezetten az ellenséges légvédelem elnyomására (SEAD), valamint elektronikus hadviselésre és fejlett felderítési feladatokra szerelték fel.
