Ezek 1/35-ös méretarányú műanyag makettek, amelyek összeszerelést és festést igényelnek. A készlet nem tartalmaz festékeket és ragasztókat, hacsak nincs másképp feltüntetve.
Leírás
A Sturmgeschütz (rohamlöveg) az 1936-39 közötti időszakban került kifejlesztésre, hogy páncélos támogatást nyújtson a gyalogság számára. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy az újonnan gyártott tankokat a páncéloshadosztályoknak szánták. A harctéri helyzetekben nem volt garancia arra, hogy a páncéloshadosztály tankjai rendelkezésre állnak a gyalogság támogatására. Így született meg a gyalogsági hadosztályokhoz tartozó rohamlöveg-ezred ötlete. Az új rohamlöveg a Panzerkampfwagen III alvázán alapult. A Sturmgeschütz III névre keresztelt jármű alacsony felépítménnyel rendelkezett, fő fegyverzete a felépítmény elejére volt szerelve, korlátozott irányzással. A sorozatgyártás előtti járműveket 1940 májusában, a franciaországi invázió során tesztelték harcban, majd ezt követően rendelték el a nagyüzemi gyártást.
Az eredeti elképzelés egy olyan jármű létrehozása volt, amely tűztámogatást nyújt a gyalogságnak, de hamar kiderült, hogy a páncéltörő képesség még fontosabb. A StuG III későbbi modelljei vezettek a StuG 40-hez 1942 elején, amely egy StuG III volt, 7,5 cm-es Sturmkanone 40 L/43 vagy (később) L/48 löveggel felszerelve. 1943-ban a Pzkpfw III gyártását leállították, mivel elérte fejlesztési határait mint harckocsi. A keleti fronton elszenvedett nagy tankveszteségek miatt Guderian tábornok azt javasolta, hogy a StuG III járműveket osszák ki a páncéloshadosztályoknak, mivel olcsóbbak, egyszerűbbek és gyorsabban gyárthatók voltak, mint a tankok. Ez még nagyobb növekedést eredményezett volna a StuG III kibocsátásában, amely már így is elégtelen volt az igények kielégítésére. Ezért Hitlerrel egy 1943 novemberi konferencián úgy döntöttek, hogy a Panzerkampfwagen IV alvázát használják. A cél az volt, hogy ezt az új Sturmgeschütz IV-et a páncéloshadosztályok használják. Ez nagymértékben egyszerűsítette volna a karbantartást, mivel a páncéloshadosztályok mind Panzer IV tankokkal voltak felszerelve. A prototípus egy hónap alatt elkészült, a StuG III gyártásából származó felépítményt felhasználva. Mivel a Panzer IV alváza 46 cm-rel hosszabb és 8 cm-rel alacsonyabb volt, mint a StuG III-é, szükség volt egy extra elülső fedéllemez és a felépítmény oldalsó sávjainak hegesztésére a hézagok kitöltéséhez. A felépítmény bal elején egy páncélozott dobozt (két periszkóppal és egy búvónyílással) építettek előre a vezetői pozíció lefedésére.
A gyártás 1943 decemberében kezdődött a magdeburgi Krupp-Gruson gyárban. Az összes gyártott mennyiség körülbelül 1000 jármű volt. A StuG IV-ek egyes páncélos ezredek harmadik zászlóaljait szerelték fel tankok helyett. A korai modellek Pzkpfw IV Ausf H alvázon alapultak, de a legtöbb az Ausf J alvázon készült. A Zimmerit antimágneses bevonat gyakori volt, és néhány jármű felépítményének elejére vasbetont is erősítettek a fokozott védelem érdekében. Személyzet: 4 fő, harci tömeg 23 tonna, maximális sebesség 38 km/h (úton), 24 km/h (terepen), lőszer: 63 db (AP 39, AP 40, HE), páncélzat: 85 mm (max) 10 mm (min). Egyéb részletek megegyeznek a PzIV-ével.
